Egy brit sajtóhír szerint a terápiás irányelvekben legjobbnak tartott gyógyszeres kezelés mellé naponta kaptak a vörös színű OTC-készítményből is a betegek. A prevenciós szer generikumokat is bőven felvonultató változataival tele vannak a pincék. Vajon nem volna gazdaságosabb a gyógyszerek helyett a mértékletes alkoholfogyasztást támogatni? A világ legidősebb embere 1995- ben egy dél-francia hölgy, Jeanne Calment volt, akitől 120. születésnapján megkérdezték, minek köszönheti ezt a szép kort. „Olívaolajjal főztem, az ételhez mindig ittam egy pohár vörösbort és leszoktam a dohányzásról” – hangzott a válasz. Régi vita, hogy csak a vörösbor büszkélkedhet szívvédő hatással, vagy a fehéret kedvelőknek is jobbak az esélyeik az absztinensekénél. Egyesek szerint maga a kis mennyiségű szesz az, ami jót tesz az ereinknek, mások amellett kardoskodnak, hogy éppen a sörözés az igazán kedvező. A serfőzdéknek mindenképpen, ám a „mi az egészségesebb: a bor vagy a sör?” kérdés aligha dönthető el. Egy nemrég megjelent elemzés fő kérdése: vajon összehasonlítható- e a borivók és a sörkedvelők egészségi állapota?

A dán kutatók nem használtak bonyolult laboratóriumi eljárásokat, genetikai teszteket, MR-t vagy CT-t – mindössze a pénztárgépre hagyatkoztak. Mintegy 3,5 millió blokkot gyűjtöttek össze élelmiszer-áruházakban, és megnézték, ki mit vásárolt. Akik bort vettek, a palack mellé olívát, sok gyümölcsöt és zöldséget, baromfihúst, zsírszegény tejet és sajtot tettek a bevásárlókocsiba. Akik egy-két karton sört toltak a pénztárhoz, a borivókhoz képest szignifikánsan többször vásároltak készételt, cukrot, felvágottat, sertéshúst, vajat vagy margarint, kolbászfélét és sós rágnivalót. Ez kétféle embertípusra utal; más életvitel és étrend jellemzi a rendszeres borivókat, mint azokat, akik inkább sörözni szeretnek. Ha a vörösbor hívei látszólag egészségesebbek, ha átlagéletkoruk magasabb, az nemcsak a bornak, hanem az általában is egészségesebb ételnek-életnek köszönhető.

Manapság a terápiás beavatkozások esetén minden biztosító azt számolja, hogy a kezelés mennyire költséghatékony. Egy egészséggazdaságossági tanulmányban ausztrál kollégák kikalkulálták, mennyibe kerül egy életév megnyerése, ha a „beavatkozás” napi egy-két pohár bor, vagy annak megfelelő alkoholtartalmú sör. Az eredményt összehasonlították egy éppen akkor befejezett, angol vizsgálat eredményeivel, amelyben egy hatékony sztatin alkalmazásának gazdaságosságát tárgyalták.

Az adatok nagy szórása ellenére is egyértelműen kiderült, hogy lényegesen költséghatékonyabban nyerhető egy-egy életév, ha megfelelő terápiás dózisban bort vagy sört iszik valaki, mint úgy, ha havonta fölírják neki a sztatint, melyet aztán annak rendje és módja szerint be is szed. A nem kívánt hatások mindkét terápiás megközelítés esetén dózisfüggőek. Ám a társadalombiztosítás szakemberei elgondolkozhatnak azon, nem volna-e célszerűbb, gazdaságosabb a mértékletes alkoholfogyasztást támogatni, mint különböző gyógyszerkészítmények receptjeiről késhegyre menő harcot folytatni a gyógyszeripar képviselőivel. Az már csak hab a sör tetején, hogy a szesz nem is patikaszer, ezért recept nélkül, szabadon kapható; igazi OTC készítmény és a márkás borok mellett bőségesen találhatók generikus változatok is.

Elsősorban a borban lévő flavonoidoknak, antioxidánsoknak tulajdonítják azt a sok kedvező élettani hatást, aminek eredményeként az alkohol valóságos panacea: az emberiség történetében szinte minden betegség és kórfolyamat kezelésére javasolták, használták a szeszes italokat. Ma főleg a szívés érrendszeri betegségek elsődleges- és másodlagos megelőzése jelenti a legfőbb indikációt.

Néhány éve a brit sajtó adta hírül, hogy a londoni Great Western Hospital szívbetegei a terápiás irányelvekben legjobbnak tartott gyógyszeres kezelés mellé napi két deci vörösbort is kapnak a jól ismert epidemiológiai evidenciák alapján.

A hírhez az is hozzátartozik, hogy a páciensek poharába a legolcsóbb bort öntötték, mert a főorvos szerint abban több az antioxidáns, mint az évekig hordóban érlelt, drága nedűkben. A legújabb tudományos szakirodalom szerint ebben van is némi igazság, mert a flavonoidok a borban fokozatosan bomlanak. Ami pedig a terápia költségeit illeti: a kiegészítő kezelést nem az angol társadalombiztosítás, hanem a kórház civil alapítványa fizette.

A jelenlegi hatóanyagsláger a resveratrol. A növényvilágban sokfelé megtalálható anyagból sokat tartalmaz a piros szőlő héja, ezért a vörösborok resveratrol-tartalma aránylag jelentős. Eddig is daganatellenes, vírusellenes, gyulladáscsökkentő és az életet meghoszszabbító csodaszer hírében állt és élelmiszer-kiegészítőként volt forgalomban, de novemberben egy kísérletes vizsgálat minden eddiginél izgalmasabb érvet szolgáltatott a resveratrol rendszeres szedéséhez. Dr. Sinclair és munkatársainak dolgozatát a Nature közölte. A cikket huszonhét szerző jegyzi, akik tíz intézetben dolgoznak. Ez a tudomány területén működő szakember számára azonnal világossá teszi, hogy a munkacsoport tagjai az eredményeket Nobel-díj-szagúnak és/vagy dollármilliók bevételével kecsegtető üzleti sikernek érzik.

A kutatók egyéves hím egereket vizsgáltak, mert ez felel meg a középkorú férfiak korosztályának, amelyik a legveszélyeztetettebb az iszkémiás szívbetegség szempontjából. Az egyik csoport normál egértápon élt, egy másik csoport tagjait igen zsírdús táppal etették, a harmadik csoportban lévő egerek ugyancsak a zsíros tápot fogyasztották, de mellé igen nagy adagban resveratrolt is kaptak.
A zsíros tápot evő egerek mája hatalmasan megduzzadt, meghíztak, hamar cukorbetegek lettek és korai halál várt rájuk. Ezzel szemben a resveratrollal kezelt, túltáplált állatok elhíztak ugyan, de nem lett hepatomegáliájuk vagy cukorbetegségük, motoros funkcióik is megmaradtak, éltek és cincogtak egéréletük legvégső határáig, de legalább ugyanannyi ideig, mint a kontrollok.
A vizsgálattal kapcsolatos sajtótájékoztatón a munkacsoport tagjai bevallották, hogy az eredmények értékelése óta közülük is többen szedik a resveratrolt, de azért mindenkit óva intettek attól, hogy a kísérletben alkalmazott dózist próbálja alkalmazni – az egereknek adott adagot a testtömeg alapján alapján átszámítva egy felnőttnek naponta 750-1500 palack bort kellene meginnia. Ezzel az adaggal még nincsenek humán toxikológiai tapasztalatok.

Az eddigi információk szerint a szükséges prevenciós dózist akár a legjobb vörösbor ivásával sem lehet szervezetünkbe bejuttatni. Pedig bor akad bőven. A nemzetközi statisztikák tanúsága szerint a termelés már hosszú ideje meghaladja a globális borivási kapacitást. A bortermelő országok lakói valóságos földalatti bortengeren ülnek.

A borkedvelők száma véges – ők buzdítás nélkül is megisszák a magukét –, de egészségcentrikus korunkban a borfogyasztás még mértékletes konzumálás mellett is jelentősen növekedne, ha megbízhatóan ígérhetné a hosszú, egészséges életet, a májzsugor kockázata nélkül. Nem kell mosolyogni, ha arról olvasunk, hogy alkoholmentes borokat hoznak forgalomba és borkapszulákat gyártanak. A hazai termelőknek érdemes volna a magyar tudomány és gyógyszeripar képviselőivel gyorsan szövetkezni, hogy ezt a folyamatot ne csak távoli vagy kései nézőként, távolról kövessék, hanem a menet élére álljanak. A bor kedvező hatásának már sok tényezőjét ismerjük: jó laboratóriumokban meghatározható sok flavonoid koncentrációja, így a resveratrolszint is.

Meggyőződésem, hogy rövidesen nagy nemzetközi sikere lesz annak a borospalacknak, amelyiknek a címkéjén kevesebb látványos girland látható, de rajta van a flavonoidtartalom, ahhoz hasonlóan, ahogyan mindenütt kötelező a hatóanyag mennyiségének föltüntetése a gyógyszerek dobozán.
Madame Calment csodálatos életkorát azzal magyarázta, hogy a legjobb „evidence-based” életmódot élte és a leghatékonyabb preventív kezelést kapta: olívaolajjal főzött és az ételhez mindig ivott egy-egy pohár vörösbort. És persze leszokott a dohányzásról. Hogy mikor? Már 117 éves korábanimages/